A kastély története

A későbarokk Lamberg-kastélyt Lamberg Ferenc Antal gróf építtette a család nyári rezidenciájául Fellner Jakab tervei alapján. Az építkezés 1766-ban fejeződött be. 1803-ban a kastély parkjának forrását két kapucinus mester átalakította, ekkor a szivattyús kútház kastély felőli oldalán építették meg a szökőkutat. Ennek helyén ma ivókút található, mely Nagy Benedek szobrász-művész alkotása. Ugyanebben az évben a kertet angolparkká alakították. 1810-ben földrengés áldozata lett az épület, s ekkor két oldal-szárnyának nagy részét újjá kellett építeni. A főépületet és a melléképületeket egy-egy íves, zárt folyosóval kötötték össze, így zárt udvar alakult ki.

A bal oldali melléképület boltozata és falrendszere új, a jobb oldali az eredeti boltozatokat és elrendezést még részben megőrizte. Az emeleten megmaradt az eredeti „enfilade-os” elrendezés (a termek olyan elhelyezése, hogy rajtuk a nyitott ajtók során végig lehet tekinteni).

A földszinten - az egyik múzeumpedagógiai foglalkoztató szobában - egy XIX. századi, romantikus kandalló található. Az épület mindkét szintjén még a hajdani, szépen kidolgozott ajtó- és ablakkeretek vannak, valamint a földszinti ablakok míves vasrácsai is eredetiek. A kőfaragványok közül a kastély környékén sikerült a kerti lépcsőhöz tartozó urnákat megtalálni. A kastély udvarán az egykori rózsakert helyén ma Korompai Péter és Nagy Benedek által készített szökőkút látható.

A kastély eredetileg igen gazdag falfestéssel volt díszítve, a feltárt töredékek jó kvalitású későrokokó festő munkásságáról tanúskodnak. Festett volt a lépcsőház, a földszinti és az emeleti dísztermek fala és mennyezete. Ma mindebből az olvasóterem melletti szoba (az egykori női szalon) falán tekinthetjük meg a falfestés nyomait, illetve a földszinten a barokk szobában sikerült restauráltatni falképet, a többi ábrázolást jótékony fehér mész fedi a végleges feltárásig.

A kastély történetéről és a Lamberg családról több információ Seidel Ignác 1898-ban készült krónikájából tudható meg.