A "hónap műtárgya" sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, amelyet a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

A teáskannát Kínában találták ki a Yuan-dinasztia idején. Valószínűleg kerámia vízforralókból és boros edényekből származott, amelyek bronzból és más fémekből készültek, és évezredekig a kínai élet jellemzői voltak. A korábbi dinasztiák idején készült teakészítés során nem használtak teáskannát. A Tang-dinasztiában egy üstből őrölt teát főztek, amelyet tálakban tálaltak. A Song-dinasztia teáját vízforralóban forralva készítették, majd a vizet egy tálba öntötték finomra őrölt tealevelekkel.  A Ming-dinasztia idején a teáskannák elterjedtek Kínában. Úgy tűnik, hogy a mai napig fennmaradt teáskanna legkorábbi példája a Flagstaff Házi Teaware Múzeumban található, 1513-ra keltezték és Gongchunnak tulajdonítják.

A korai teáskannák nyugati mércével mérve kicsinyek, mert általában egyetlen ivónak készültek. A méret tükrözi az egyes adagok kiszolgálásának fontosságát, hogy az ízek jobban koncentrálhatók és szabályozhatók legyenek.

A 17. század végétől az egzotikus fűszerek és luxuscikkek exportjának részeként teát szállítottak Kínából Európába. A teát hozó hajók porcelán teáskannákat is szállítottak. Ezeknek a teáskannáknak a többségét kék-fehér mázzal festették. A porcelán teljesen üvegesítve károsodás nélkül ellenáll a tengervíznek, így a teáskannákat a fedélzet alá pakolták, míg a teát a fedélzet fölött rakták, hogy száraz maradjon.

A teázás Európában kezdetben a felsőbb osztályok megőrzése volt, a költségek miatt. A porcelán teáskannák különösen kívánatosak voltak, mert akkoriban Európában nem lehetett porcelánt gyártani.
Porcelán szavunk, a vénuszkagylót, porceláncsigát jelentő olasz porcellana szóból került át nyelvünkbe, és arra utal, hogy az anyag fehérségét, különlegességét a kagyló héjához hasonlították.
1708-ig nem volt porcelán, de Ehrenfried Walther von Tschirnhaus kitalálta a porcelánkészítés módját a németországi Drezdában, és 1710-ben beindította a Meissen-gyárat. Amikor az európai fazekasok saját teakészítményeket kezdtek készíteni, a kínai tervek inspirálták őket.

A múzeumban látható teáskanna leírása: Fehér színű, gránit anyagú kerámia. Virágmintás, felső nyílásánál kék szegély. A fedél ugyancsak fehér, virágmintás, kékszegélyes. Füle és a fedél fogantyú lyukas. Méretei: magassága 12,5cm. Szélessége 24,5cm. Átmérője: 13cm.

A teáskanna alján jelölve: „Gránit, Made in Hungarya”

A fotón látható teáskannát a móri Nagy Bélától kaptuk.  A Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Német Nemzetiségi Tájházában tekinthetik meg az érdeklődők.