Kézi paradicsompasszírozó

Régen a nyár időszaka azt is jelentette, hogy amit csak lehetett, eltettek télire. Befőzés, lekvárkészítés. A háziasszonyok csak úgy sürögtek-forogtak a konyhában. A paradicsombefőzés is sok időt igényelt. Hatalmas üstökben, egész nap főzték, mire megfelelő sűrűséget elérte. A háziasszony reggel elkezdte, mosta, tisztította, darabolta, passzírozta, főzte jó sokáig, hogy sűrű legyen. Végül a forró paradicsomlevet tisztára mosott üvegekbe töltögette és csavaros üveg híján, a celofánnal lekötözte. Este lett, mire az üvegek bekerültek a dunnák közé.

A sokéves tapasztalat mára lerövidítette az egész napos befőzési procedúrát néhány órára.

A paradicsomszüret a gyümölcs törékenysége miatt nagy gondosságot igényel. A paradicsom az utóbbi 70–80 esztendőben egyre jelentősebb helyet foglal el a magyarországi táplálkozásban. Előbb csupán ételízesítésre és sűrített, konzervált állapotban használták, az I. világháborút követő évektől nyersen, salátának is fogyasztják.

A kiállításban lévő eszköz:  fa keretre erősített lyukacsos lemez, két oldalán félköríves fa betéthez erősítve négy kinyúló támasztékkal, esztergált fa passzírozóval. A kör alakú fej alja koncentrikus körökkel vésett.

A fotón látható passzírozót a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Német Nemzetiségi Tájházban tekintheti meg az érdeklődő a Lamberg-kastélyban.